Remény - Január 3.

Tegnap érkeztem meg New Yorkból éjfél körül, szóval egy kicsit fáradt vagyok. Ettől függetlenül reggel korábban elindultam, de elsőre nem a suliba mentem, hanem Reniék háza elé. Vártam egy öt-tíz percet, majd Reni futott ki a házból.

- Hová rohansz ennyire? - kérdeztem tőle.

Megfordult a tengelye körül, majd észrevett és mosolygott egyet. Odaléptem hozzá, megfogtam a karját, odahúztam magamhoz és ráérősen megcsókoltam.

- Szia - ölelt át szorosan, és belefúrta arcát a dzsekimbe. Megfogtam a kezét és az ujjaimat enyhén rákulcsoltam, majd ezt kérdeztem:

- Mehetünk?

- Persze.

A dombon lefelé sétálva Reni folyamatosan vigyorgott, de nem baj.

- Milyen volt a szünet? - kérdezte egy idő után.

- Jó. - mondtam. - Neked?

- Eltelt. - felelte, majd elengedtem a kezét, és megkerestem a táskámban egy barna zacskót.

- Már kaptam ajándékot. - tiltakozott. - A Capa - albumot.

- Ez csak szuvenír. - világosítottam fel, majd boldogan belenézett a zacskóba. Könyvjelzőket hoztam neki (nem felejtettem el, hogy gyűjti), meg egy könyvet: Catcher in the Rye.

- Zabhegyező - segítettem ki. - Tudom, hogy megvan és olvastad már...de talán ha egyszer összekapod magad angolból és elolvasod eredeti nyelven is. Azért úgy az igazi. - fejeztem be kissé gúnyosan, mire döbbenten néztem vissza.

- Te olvastad a Zabhegyező-t? - torpant meg.

- Reni, néha tényleg úgy nézel rám, mintha azt hinnéd, nem tudok olvasni. - röhögtem.

- Nem, dehogy - sütötte le a szemét - Csak nem tudtam. Sose mondtad.

- Sose kérdezted. - vágtam rá.

- És tetszett? - kérdezte, mire elhúzta a száját.

- Nem különösebben - feleltem. - De egy évet New Yorkba jártam suliba a Szent Johanna előtt. Ott mindenki Holdennek képzeli magát egy kicsit - magyaráztam, mire ámultan hallgatta.

- És szerinted... "mi történik a kacsákkal télen, mikor befagy a tó vize?" - mosolyodott el.

- Majd egyszer megnézed - öleltem át szorosan a vállát, magamhoz húztam, és adtam egy puszit a homlokára. Boldognak tűnt.

Az iskola előtt álló társaság "húúúúú"-zott egy sort, meg füttyögtek, mire Reni odament Virághoz, én meg a többiekkel beszélgettem.

- Milyen volt New Yorkban? - kérdezte Ricsi.

- Csak a szokásos. - feleltem.

- És a repülőút? - faggattak.

- Hosszú és unalmas. - válaszoltam röviden.

- És... mit kaptál enni a repülőn? - kérdezte Zsolti, mire elkezdtünk röhögni.

- Hát, ezt nagyon fontos, hogy megtudd. Volt hot-dog. - mondtam, mire már fuldokoltunk a röhögéstől.

- Nyammmmiiiii - játszotta el Zsolti az óvodást.

Mikor bementünk az aulába Reni levette a januári számot, és lapozgatni kezdte.

- Mi újság, Cortez, hogy utaztál? - lépett elő Móni a "nyávogós" stílusával.

- Oké volt. - feleltem röviden, és unalmasan.

Mikor beértem a terembe, Reni még egyszer hátrapillantott, és "mindjárt sírógörcsöt kapok" arcot vágott. Legalábbis semmi vidámat.

- Minden rendben? - guggoltam a széke elé, és fürkészően néztem az arcát.

- Persze. - sóhajtotta, és magára erőltetett egy mosolyt, közben a két rocker, Andris és Robi baromkodtak. Azt mondták alkoholt ittak szilveszterkor, de utána rájöttem, hogy a sör, amit ittak, alkoholmentes volt, Kinga szerezte be valahonnan...

A tanórák uncsik voltak, mint mindig. Francián beszélgettünk, de Kardos órája alatt nem. Zsolti megpróbálta egy "tanár úr, mit kért Karácsonyra?" kérdéssel, de Kardos felelete az néhány diáknak "egy kis intelligencia" volt, mire Reni ösztönösen elnevette magát. Imádom Kardost. :)

Infóórán Reni kapott egy bocsánatkérő levelet Gombától a szilveszter miatt. Valahonnan rájött hogy tudok róla?!.

- Van valami oka annak, hogy Gomba bocsánatot kért tőlem e-mailben jó pár nappal szilveszter után? - kérdezte.

- Talán most gondolta át a dolgokat. - feleltem a képernyőt nézve.

- Aha... - habozott. - Nem beszéltél vele? - kérdezte, mire mélyen a szemébe néztem.

- Nem fontos. - mondtam.

Órák után felkaptam a táskám és Renihez fordultam:

- Mennem kell. Este beszélünk.

- Oké. Jó nyelvsulit.

- Kösz. Virággal menj haza, oké?

Mosolygott (a kedves mosolyával), majd bólintott. Lehajoltam hozzá és megcsókoltam...

- Khm. - köhintett valaki a hátunk mögül. Hátrafordultunk. Kardos volt az. - Iskolán kívül. - szólt gorombán. Hát nem imádnivaló? :)

Unottan elmentem, aztán hátranéztem, ahogy Kardos hajta befelé az olvasókörösöket és Renit. (Igaz ő is olvasókörös, de mindegy.)

A nyelvsuliban viszonylag jól ment a dolog. Mikor hazamentem, hullafáradtan ledőltem az ágyra, és bekapcsoltam a Szökést. Teljesen kiment a fejemből, hogy hívnom kéne Renit (hihi) és mivel már késő volt, ennyit írtam neki: Szia. Hazaértem. Majd később felhívlak.

Oké, végülis nem hívtam fel. Kicsit fura volt, hogy A "Gombás" e-mailt így kérdezte, de mindegy. Azért szeretem Renit. Csak nem merem neki megmondani. Ú, de ciki! Na, mindegy. Remélem, jól sikerül neki a tanulmányi hét, ha felhívom, csak a készüléstől veszem el az idejét... 

Ajándékom - 5/5: Reni nagyon örült neki.

E-mail - 5/3: fura, hogy így kérdezte meg, de nem baj.

Kardos - 5/1: nem szeretem. "Kedves".

Reni - 5/5: szeretem. Tényleg.