Idézetek

A Szent Johanna gimiből.

****************************************************************

"Név: Pósa Richárd (Ricsi)

Magamról: Nem csinálok semmit. De azt jól."

„– A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? – kérdeztem sértődötten, jelezve, hogy egyáltalán nem tetszik, amit hallok.
– Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz – tárta szét a karját, majd folytatta az olvasást.”

„Anyu palacsintát sütött, és amikor beléptem a konyhába, éppen feldobott egyet, aztán vártuk, hogy leessen. Nem esett le.
– Hozom a létrát – vonta meg a vállát. – Mi volt a suliban? – mászott fel egyesével a fokokon.”

„– Ne már! Szerdán duplamatek, duplafizika? Ki készítette ezt az órarendet, Hannibál Lecter? – üvöltötte Zsolti totál kiakadva.
– Kábé. Hétfőn első két óra Kardossal? Mennyi igazolatlanom lehet egy évben? – számolgatott Cortez kissé megrettenve a hét eleji találkozástól a magyartanárral.”

„– Felmayer, jelents! – szólt rá Dave-re.
Dave komótosan feltápászkodott és körbenézett.
– Tanárnőnek jelentem, minden rendben – forgolódott. Gondos szemöldöke felszaladt, szinte felért a piros, egybefésült hajáig.
– Ez meg milyen jelentés? Rendesen mondd el! Hiányzik?
– Semmi. A nyári szünet egy kicsit. Meg bővítenem kéne a telefonom memóriáját, szóval egy jó micro sd kártya igazán hiányzik.
Szinte mindenki elnevette magát. Gondos nem.”

„Reggel Virág a kapunkban ácsorgott, és ahogy kiértem, azonnal felcsillant a szeme.

– Ijjj, Reni, ne tudd meg, mi történt este – kezdte, én pedig levegőt sem mertem venni, mert azt hittem, most elmondja… Tévedtem. – Miután megsétáltattam R. P-t és mentem volna be a kapun, R. P. ugatni kezdte az utcát, én meg odanéztem, és láttam valamit egy pillanatra, és úúú, rájöttem, hogy mi volt az! – hadarta izgatottan, mire elfehéredtem. Virág meglátta, hogy Kingával kémkedünk utána!? Jaj, ne!!!
– Micsoda? – kérdeztem vékony hangon.
– Voldemort! – jelentette ki komolyan. Pár másodpercig bámultam rá, aztán kitört belőlem a nevetés. Oké, Virág nem túl okos lány, na de Voldemort a Harry Potterből?”

„– Beülhetek a Télapó ölébe? – kérdezte Móni vigyorogva Zsoltitól, ahogy odalépett hozzánk.
– Vert már pofán krampusz? – kérdezett vissza Kinga reflexből.”

„Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri.”

„– Nézzük, Nagy Zsolt mit szeretne elérni az életben – olvasott bele. Aztán unottan felnézett. – A buszt.”

„Cortez következett, forgatta a számkombinációt, aztán kinyitotta az ajtaját. A szekrényajtajára semmi nem volt ragasztva (nem is feltételeztem róla), belül pedig a tesicucca és a gitártokja volt.
– Abban mi van? – mutatott Máday a szekrényben lévő tokra. Cortez behajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.
– Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet – kezdte, és óvatosan lehúzta a cipzárt. – Ebben a gitártokban… – folytatta, és a hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki. Máday összehúzott szemmel, afféle „most megvagy!” nézéssel figyelte az eseményeket. – Senki ne ijedjen meg – figyelmeztetett minket Cortez –, de ebben egy gitár van – mondta ki, és felnyitotta a tokot. Mindenkiből kitört a nevetés, Máday pedig idegesen megrázta a fejét.”

„– Ember! – állt meg Ricsi Cortez előtt. – Végre nem egyedül vagyok tizenkilenc.
– Ja, siettem, ahogy tudtam – felelte Cortez.
– Na, valami tetkó vagy akármi? – cukkolta Ricsi, Cortez meg mosolyogva megrázta a fejét.
– Á, tartanom kell a szépfiú imidzsem.
– Vágom. Én húztam a rosszfiú cetlit.
– Na, szépfiú meg rosszfiú – lépett hozzájuk Kinga. – Menjetek el Jacques-ért, mert elkészült a tortával, és nem tudja egyedül elhozni.”

– Máday néni! Csokoládés piskóta! – köszöntötte Zsolti. Ilyet csak olyannak mond, akit tényleg nagyon kedvel.

– Figyelj, bemész az aulába, és ott áll egy nő a szobor mellett. Majd ő eligazít – vágta rá visszafojtott mosollyal.
– Kösz – biccentett az elsős.
– De, hallod – szólt közbe Zsolti – nyugodtan tegezd le, őt mindenki csak Emikének hívja – bólogatott vadul.

– Mi folyik itt? – lépett be Máday szigorúan.
– Itt? – nézett körül Ricsi értetlenül.
– Igen, itt.
– Témazárót írunk – közölte Dave, és arcán kedves, “jól viselkedtem” mosoly jelent meg. 
– A tanárnő azt mondja, nem tud fegyelmezni titeket!
– Minket? De hát… – pislogott Andris.
– Nincs de hát. Zengett a folyosó tőletek! – kiáltott ránk Máday.
– Az a-sok terméből jött a zaj – mondta Zsolti. – Borzasztó egy társaság az. Alig tudtam koncentrálni a dolgozatomra, olyan lármásak. Remélem, azért jól sikerült.

– Rendben – biccentett az ig. helyettes. – Rajtatok tartom a szemem. 
– Itt tetszik hagyni nekünk? – kérdezte Zsolti. Ekkor nem bírtuk tovább, kitört belőlünk a röhögés. – Mert rakhatnánk, mondjuk, a tanári asztalra.

"Cortez üzenete: Átküldöm a két irodalom beadandót, ellenőrizd le pls.
Reni üzenete: Jó, persze, küldd! Mi az a pls?
Cortez üzenete: lol :) Gyúrj rá az angolra! pls = please (kérlek)
Reni üzenete: Köszi! :) De mi az a lol?
Cortez üzenete: :) :) :)"

"Reni üzenete: Szia, kész vagy a fizikával?
Arnold üzenete: Ezt gondold át még egyszer.
Reni üzenete: Oké. Akkor máshogy. Segítesz a fizikában?"

"– Nem, dehogy – mentegetőztem –, csak a tempera illata. Régi emlékek – legyintettem. Zsolti válla
rázkódott a nevetéstől, és Kinga is elmosolyodott kissé.
– Szörnyen humoros – nézett rám Vladár. Ideje volt lelépni, úgyhogy kiszórtam a csokikat, és
kimenekültem a teremből."

"-Izé. Van ott póni?-pislogott Virág.
-Póni? Hogy jön ide a póni?-csodálkozott Dave.
-Hát, a póni az aranyos. Szeretem a pónikat. Vagy úúú. Szeretnék egy pónit!- nézett Ricsire kérlelően, aki csak sóhajtva bólintott.
-Persze, kapsz egy pónit.- legyintett. Ha Virágon múlna, már lenne kis zsiráfja, kismajma, kisbáránya, és egy halom kis állata. Szerencsére nem rajta múlik. Így a PETA is fellélegezhet. :)"

– Anyu, szeretnék mondani valamit – kezdtem némi töprengés után. Anyu, aki lehajolva rámolt a konyhaszekrénybe, egy pillanat alatt felegyenesedett, és lesápadva meredt rám.

– Lógtál az iskolából?

– Dehogy! – vágtam rá a fejemet rázva.

– Rossz társaságba keveredtél? Te jó ég, megzsaroltak?

– Anya! – vágtam közbe élesen, mielőtt még egyre rosszabbra gondolna. – Anyu, csak azt akartam mondani, hogy nem szeretem a majonézt!

– Ó! – tette a szívére a kezét megkönnyebbülten. – Jó, akkor nem teszek az uzsonnádba. – bólogatott. 

Olvass tovább: Kattints ide!